13:50, Velence. 35 fok, ami még árnyékban is gatyarohasztó. Ugyanolyan meleg van, mint 3 éve volt, amikor egy új időszámítás kezdődött az életemben, amikor robotlánnyá alakultam. Mintha ma történt volna minden. Kiülünk…
ROBOTLÁNY BLOG
Annyi negatív attrocitás ért az utóbbi időben, hogy minden energiatartalékomat össze kellett szednem a helytállás jegyében. Volt, hogy napokig dühöngtem és gondolatban ujjal mutogattam a külvilágra, amiért ezt a sok bántást és…
Önelfogadás. Könnyű kimondani, könnyű prédikálni róla órák hosszat tréningeken, de annál nehezebb végre is hajtani. Észrevettem magamon, hogy az életemben megjelenő legtöbb probléma abból eredeztethető, hogy időnként nem találom a belső hangom.…
Problémaközpontú életet élünk nagyon sokan. Borzasztó, ha hideg van. Idegesek vagyunk, ha 5 percet sorban kell állni. Baj, ha el kell engedni előttünk a buszt. Csak közben nem vesszük észre az eső utáni…
Az emberek félnek különlegesnek lenni. Pedig mindannyian azok vagyunk, egytől egyig. Ki belül, ki odakinn hordoz valami egyediséget. Mégis félünk ezt megmutatni. Miért van ez? Emlékszem, serdülőkoromban kezdett motoszkálni bennem az a…
Sokszor agyalok azon: emberekkel együtt vagy külön. Húsz évig azt gondoltam, hogy mindenképpen együtt, csakis közösségben, mert egyedül kevés vagyok. Kevés vagyok az élethez, az örömökhöz, egymagam képtelen vagyok bármit is felépíteni. Féltem…
Konstans unalom. Vontatott egyhelyben üldögélés. Maxra koptatott Xbox kontroller. Bemacskásodott izmok. Úszógumi a kockahason. Így tudnám kendőzetlenül összefoglalni a műtét utáni elmúlt egy hónapot, mialatt a gyógyulás jegyében nem viselhettem a robotlábam…
[jr_instagram id="2"]
