Az emberek bizonyos része él, de mégse. Csinálja azt, amit csinálnia kell: eljár suliba, aztán érettségizik, diplomázik, dolgozik, családot alapít, megöregszik és meghal. Végigmegy ezeken az állomásokon lépésről lépésre a miért-ek felvetése nélkül.
Merthogy mi mindannyian pontosan tudjuk arra a választ, hogy MIT? és HOGYAN? De a legfontosabb kérdést a többség elfelejti felrakni: MIÉRT? Miért dolgozol ott, ahol vagy? Miért kell a diploma? Miért választottad azt a párt magadnak?
Tudod azt, hogy mit akarsz csinálni a munkahelyeden, és hogyan, milyen módszerekkel fogod elérni a végcélt. De mikor kérdezed meg magadtól azt, hogy miért csinálod azt, amit most csinálsz?
Ez a MIÉRT? egész hegyeket tud megmozgatni egy ember életében. Szóval miért csinálod azt, amit csinálsz most? Ha a válasz ez: mert a környezetem ezt szeretné, mert ez a divat, mert így él mindenki, mert enélkül nem lehet máshogy, mert ez fizet rendesen…nos akkor itt érdemes lehet agyalni egy kicsit, mert ez nem egy „igazi miért”. Azért nem, mert EZ NEM A TE MIÉRTED. A saját miérted a szívedből fakad, intuitívan jön és ami – jó esetben – mentes a külső megfelelési vágytól. Szerintem azzal van sokszor probléma, hogy túl sok alkalommal halljuk a külvilág zaját és túl kevés az, amikor a belső hangunkra koncentrálva választunk hivatást, párkapcsolatot, álmokat.
Mindenki rendelkezik egy saját miérttel. De ez csak akkor bukkanhat felszínre, ha valóban nyitottak vagyunk rá. Ha elindulunk a saját utunkon, még akkor is, ha az teljesen ellentétes mások elképzeléseivel. Vagy ha olyan utat akarunk magunknak, ami még nem létezik. (De ez miért is lenne baj? Köztudott tény, hogy ma 10 óvodásból 7 olyan munkakörben fog dolgozni, ami még jelenleg nem létezik…nagyon izgi számomra!)
Megérett az idő arra, hogy bátrak legyünk, ha a saját életünkről és boldogulásunkról van szó. Hiszen ki más is tudhatná, hogy nekünk mi a boldogság, ha nem mi magunk? Mi vagyunk azok, akik meg tudják találni azt a miértet, amiért érdemes valamibe belefogni. Sem a szüleink, sem a környezetünk, sem a tanáraink nem tudják nálunk jobban ezt az utat. Szerethetjük őket, de egy ponton túl igenis ragaszkodnunk kell a saját elképzeléseinkhez, a vágyainkhoz, ettől lesz ez a Mi utunk.
RRRRRR-Réka
