Azt hiszem, sok tantusz leesett a nyári pihenésem alatt. Általában rengeteg rossz döntést hozok, de ez a mostani tényleg olyan jól sikerült, mint egy szombat esti házimozi a legeslegjobb barátokkal.
1. tantusz: Sportolni nem lehet „teljesítéskényszerből”. Legalábbis az én szervezetem nem erre lett kitalálva, hogy mindenáron elérje a céljait, nem nem. 5 éve dédelgetem a nagy paralimpiai álmot, hogy egyszer egy nagy rangú eseményen elindulhatok, és képviselhetem a hazámat 100 méteres sprintben. Már a baleset után kitűztem a célt, ezzel keltem, ezzel feküdtem.
2. tantusz: A test olyan, mint egy monitor: ha baj van a rendszerben (pl. felbomlik a homeosztázis – húúú, micsoda okos fogalmakat tanulok az egyetemen!), akkor valamit illik változtatni az életmódban. A tavaszi félév arról szólt, hogy az edzések utáni kisláb gyulladásokat, nyirokcsomó duzzadásokat kezelgettem, hol kenőccsel, hol masszázzsal. Pár hónap után a testem jelzést adott, hogy ez neki nagyon-nagyon nem oké. Folyamatos fájdalomban élni nem jó, még akkor sem, ha nagy célok eléréséhez vezet.
3. tantusz: Nem fájdalom árán akarok mozogni. Így nem, hogy a rövidtávfutás szétveri a combtövemet és mellé az egyetlen lábamat. Élvezni akarom a hátralévő 80 évemet.
Úgyhogy végre ki merem jelenteni: elengedtem a rövidtáv futást, talán vele együtt a paralimpiai álmomat is.
Olyan sportágat akarok űzni, amiben jól tudom érezni magam és a mozgás mellett van lehetőségem utazni, új kultúrákat és a természetet felfedezni, barátságokat kötni és megnézni a naplementét a világ másik pontjain.
Szóval ha nem 100 méter futás, akkor mi?
Itt jön képbe az 5. tantusz: az élet kiszámíthatatlan.
Minden napra jut egy új kihívás, egy új feladat, amit azonnal meg kell oldani és bár lehet kapaszkodni a biztos munkába, biztos diplomába, a biztos kapcsolatokba, a nap legvégén, azt vehetjük észre, hogy a pillanatnyi (külső) történések szinte mindig felülírják a jól megtervezett napi beosztást.
Ha követtek Instán, ott úgyis el fogok kotyogni részleteket, hogy merre felé indulok és melyik sportág lesz végül a választásom. Ettől a héttől folytatom tovább az úszást, és remélhetőleg a futást is, Nagy Gergő vezetésével.
Cheer up,
Réka
