This all depends on exactly what you want to do. "Mind the resistance," Vincent says, particularly if you're looking for uniform color across the lid. "I tend to recommend a blender brush, which is the brush that looks like a feather duster.
Source:Tudod, van az az érzés, amikor elmúlik a vihar, nincs több felhő az égen. Érzed, hogy megvívtad a magad harcát, kihoztad minden maxnak a maxát, leülhetsz megpihenni és élvezni az élet naposabb oldalát, naná. Felfelé görbült szájjal eldobod a gyeplőt, széttárod a karod, majd beleordibálod a kék égbe a győzelmi szavakat, jó magyarosan még hozzáteszel pár szitokszót, hogy legyen súlya.
Aztán pár hét eltelik, és azon kapod magad, hogy megint a fejed fölé tornyosult pár felhő, és a fenébe, ezek most nagyobbacskák is. Jönnek a fejedben a kérdések: Már megint ez történik? Dehát még csak most győztem le az előző kihívást, hogy került elő egy még nagyobb, ilyen hamar?! Mi a franc van? Mit csinálok rosszul? Képzeletben nyomsz egy STOP gombot, de ugye mind tudjuk, a problémák odázása csak rosszabbíthatja a helyzetet.
Úgyhogy veszel egy naaaagy levegőt, és kifújod a mérged, ami megesik, hogy időnként bent ragad, na de nem ma. Ma ugyanis eldöntöd, hogy nekiállsz megoldani a problémát, tudva azt, hogy egy apró porcikád sem kíván semmit megoldani a feladat töredékéből sem. Még szerencse, hogy itt rendelkezésedre áll az akaraterő szerszámosláda, amit mindig a kispolcon tartasz, ki tudja, mikor kellhet. Ebben megtalálható minden fontos kütyü: kitartás, hit, adaptivitás, szorgalom, bátorság.
A szerszámosláda mellett eszedbe juthat, hogy nem kell azonnal és egyedül megoldanod a megoldanivalót. Ha lépcsőzetesen, napról napra haladsz, nem leszel annyira leterhelt már az elején. Ha pedig körbenézel, biztosan már most fel tudsz sorolni 5 olyan embert, akik a tudásukkal és barátságukkal támogatnak, hogy kijuss a viharból, hisz ők is pontosan tudják, milyen benne lenni.
Lassan megint kitisztul az ég. Azzal, hogy megoldottad a feladatod, több lettél. Büszkeség tölti el a mellkasod, határozottabban, peckesebben sétálsz az utcán. Mosolyogsz a régi magadon, a sok görcsölésen, az álmatlan éjszakákon, amik most egyszersmint megszépülnek. Értelmet adsz a történéseknek, még kis ideig merengsz rajtuk, majd továbblépsz (…hogy holnap újrainduljon a körforgás).
Az újévben még egyszer nem futottam, a decemberi hónapban egy kezemen meg tudom számolni, hányszor. Igazából alig mentem valahova, annyira elkezdett fájni a kislábam. A végén érzek egy tompa szúrást, ami valószínűleg és sajnos csont kinövés lehet. Rohadt idegesítő, mert megnehezíti a protézis viselést járás közben.
Igyekszem bátornak maradni és nem gondolni arra, hogy továbbnő, ami műtéthez is vezethet. És hiába műtik le, nincs garancia rá, hogy nem nő vissza. (Fiatal lábatlanoknál ez természetes, azt mondják). Hát ebbe meg jobb bele sem gondolni, egész életemre elég volt az az életmentő beavatkozás 2014-ben. Köszönöm, itt megállnék a játékban.
Úgyhogy a mostani taktikám: annyit mozgok, amennyi nem rosszabbít az állapoton, és remélem, hogy…hát nem is igazán tudom, hogy miben reménykedek. Ebben az évben terveztem az első versenyeimet az új (még titkos) sportágban, nagyon szomorú leszek, ha hónapokra elvágódok a normális életemtől.
Próbálva a jelenben maradni,
Réka
