My cohort’s acts of midlife rebellion are invariably less flash and extravagant because we still have most of our mortgage to pay off that’s (if we’re lucky enough to be on the housing ladder) and we know there isn’t much retirement income to look forward to.
Source:Ma reggel 5-kor visít az ébresztő, kinyomom, kiülök az ágy szélére. Közel vagyok hozzá, hogy viszontlássam a vacsorámat. A napokban-hetekben-hónapokban filmforgatásokon vagyok ami sokat kivesz belőlem, pláne ebben a lehetetlen melegben. Hajnali 2 körül beestem az ágyba a forgatás után és egy tubus gyulladáscsökkentőt rápacsmagoltam a kislábamra, hátha aznapra még talpra tudok állni.
Minden reggel van egy sorsdöntő pillanat, amikor a fejemben eldől a nap. Ha úgy kelek ki az ágyból, hogy legyünk már túl rajta, akkor inkább visszaalszok. Akkor az egész értelmét veszti, eltűnik belőle a játék, az izgalom. Akkor eggyel több strigula kerül a semmilyen napok listájára. Őszintén megvallom, minden reggel egy mini-mélypont számomra. Mindegy, hogy hány órát alszok, milyen rosszat rémálmodok, bal lábbal kelek-e föl (höhö,vagy mégse?), ha nincs, amiért igent mondok a napra, akkor ebből tudom, hogy be vagyok csömörödve. Na de nem ma!
Végiggondolom, hogy miért kelek ma fel. Miért csinálom azt, amit csinálok, kikért teszem azt, mitől lesz jobb a világ és hogyan adhatok hozzá a nagy egészhez. Nem kell minden nap történelmet írni, ez igaz. De ha ma sem fogok fejlődni semmiben, nem tanulok valamit, akkor a fene megette az egészet. Az igazság az, hogy a komfort zónán belüli életere bárki képes.
Szóval igen: szar az, amikor nem a megszokott ágyadban alszol, amikor létrehozol egy vállalkozást, amiben rajtad kívül senki sem hisz, amikor túl vakmerőnek tartanak az álmaid miatt, amikor az utolsó energia tartalékaidat éled fel, hogy a saját utad kitaposd. Vagy amikor hányni van kedved, ehelyett levezetsz egy reggeli műsort.
Szóval egyszerű: hogy mi a francot kezdesz magaddal, az csak rajtad áll. Komfortot lenullázni, otthagyni a biztonságosat és nyitni az ismeretlen felé, ez a nagy feladat. Na erre már nem képes bármelyikünk.
Ritkán írok és érzek ilyet, de büszke vagyok magamra, hogy újra és újra pofátlanul merész tudok lenni és a körülmények áldozatisága helyett a tenni akarást választom. Megtanultam értékelni magam és ez jó dolog.
Na, ki az ágyból, nyomás az álmaid után!
Robotgirl(y)
Photo Credit: Csepi
