5. Újjászülinap
Az életem küzdelem része lezárult, most pihizek egyet, hátradőlök (ismertek az meddig fog tartani…) és kiélvezem a munka gyümijét.
Montázs videó az elmúlt 5 évről
Ez a blogbejegyzés most kicsit más, szóljon azokról, akik ennek az 5 évnek a részesei voltak, Nélkületek nem tartanék itt, ahol most vagyok.
Köszönöm:
– Nektek, Ricsi, Norbi, Helga, hogy életben tartottatok. Nélkületek biztosan meghaltam volna.
– a Hatvani Kórház intenzív és traumatológia osztály dolgozóinak, csak jót tudok mondani rólatok. Amit Ti csináltok minden nap, az emberfeletti munka. Ti vagytok az igazi szuperhősök.
– Kiss Lászlónak, az operáló orvosnak, aki a lehetetlen állapotból egy nagyszerűen használható kislábat rakott össze nekem. Azóta már nincs velünk, de remélem hogy egy következő életben ismét találkozunk.
– a Budakeszi OORI-nak és a Baleseti Osztálynak a sok hónapon át tartó lelkiismeretes munkát.
– Bujdosó Robinak és a keze mellett dolgozó összes „lábkészítő” műszerésznek, mindig haza érkezem hozzátok. Robi, Te mutattad meg nekem, hogy mennyire fölösleges aggódni a jövőm miatt. Példakép vagy nekem.
– a családtagjaimnak. Apa, anya, kiálltatok minden nehézséget, mostmár pihenjetek. Öcsi, örülök, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, végre figyelünk a másikra. Rózi, Te meg odafentről vigyázol ránk, érzem és köszönöm.
– az egykori páromnak, Daninak. Kitartottál mellettem, és fogtad a kezem, amikor a legmélyebben voltam. Sosem felejtelek el.
– az egyetemi barátoknak és a Bánki kolinak, hogy mindent megtettetek, hogy vissza tudjak térni a kórházból a való életbe. Ez a koli adta életem legszebb 3 évét.
– Ottobock Hungária, Ottobock Vienna és Duderstadt. Nehéz azt a sok közös emléket felsorolni, ezért csak ennyit írok: köszönöm, hogy a támaszaim vagytok, szakmailag és barátilag egyengetitek az utam. Köszönöm Balázs, Angi, Zoli, Heinrich, Julian, Fabian, Raphael.
– a lábatlan és sorstárs barátoknak, akikkel mindig viccet tudtunk csinálni a feszült helyzetekből. Tudtunk azon röhögni, hogy négyünknek volt 2 lába, ha egy büféasztalt körbeültünk. Kiss Pista, Sasadi Anikó, Kudor Anikó, Patyi Máté, Sanya, Zoli, Attila.
– a Suhanj Alapítvány dolgozóinak, önkénteseinek, edzőinek a nyitottságot és a lelkesedést, hogy a boldog pillanataimban és szorult helyzetekben is velem voltatok. Az első futás mindig hozzád fog kötődni, Szandi.
– a kanadai Alleles Design Studiónak és a Varinex Zrt-nek, hogy az egyedileg tervezett protézisborításaikkal bearanyozzátok a napjaimat.
– a Magyar Paralimpiai Bizottságnak és az MTK-nak, hogy a döcögősen beinduló sportéletemet támogatjátok.
– a Gamestar Magazin szerkijének, hogy veletek ünnepelhettem eddig ezt a jeles napot a Velencei mólón. RG, Endre, Judit, Mocsy, Paca, Hunti, Ádám, Wolfi, Chava, Elmör, Máté, Rezno, Freezy, NemTom és az összes GS tábor lakója, pacsi!
– az ELLE magazinnak, hogy kétszer is a címlapra kerülhettem, elképesztő élmény volt és nagyszerű csapat vagytok!
– a Delacier márka tervezőjének, Domokos Dórának, hogy az én hatásomra hoztad létre a Bionic kollekciót.
– a MOME Transferlabnak, Dórinak, Borinak és Ardinak, hogy a Normcore kiállítás keretein belül az Allee-ban felhívhattuk a figyelmet az akadálymentes divatra.
– a FemCafénak, hogy jelölt a tavalyi évben az Inspiráló Nők díjra és úgy érezhettem, van egy kicsi hatásom az emberekre.
– köszönöm, hogy Nemes-Jeles László Sunset című filmjében szerepelhettem. Színésznek lenni az egyik legkeményebb munka a világon.
– Sós Áginak, hogy engem választott a Budapest International Documentary Festivál idei arcának. Nagy megtiszteltetés.
– az 50 tehetséges magyar fiatal mentorprogram szervezőinek, hogy beválogattak a mentoráltak közé. Köszönöm, Zsolt, köszönöm, Hesna.
– Koczka Panninak, hogy részt vehettem Frida Kahloként a Random Shooting-on. A HVG Extrának pedig nagy hála, hogy az egyik képünket a címlapra válogattátok!
– a TedxYouth nagy nagy csapatának, hogy életem egyik legnagyobb momentumát megélhettem a fellépés alatt. Egy top kategóriás emlék marad örökre. Köszi Kriszta, Feri, Bea, Réka, Adri, Árpi.
– a Garminnak, hogy általatok rengeteg tuti infót kapok az edzéseim teljesítményéről.
– a Runners World magazinnak! Köszi, hogy zsenge futó palánta életemet beindítottátok egy ütős címlappal.
– a Converse csapatának, hogy engem választottatok a tavaszi kampányhoz. Bár sok volt egyszerre a fény és a pompa, mégiscsak jó volt a figyelem középpontjába kerülni na meg a Glamour gálán „rongyrázni” 😉
– D.Tóth krisztának és a WMN-nek, hogy nem egy alkalommal részt vehettem a Hello, WMN! kerekasztalban.
– Benes Anitának, hogy egy csoda Daalarna ruhával gazdagította a ruhatáram. Még mindig alig hiszem el!
– a Petőfi TV-nek és az RTL Reggelinek, hogy egy-egy alkalommal vendégműsorvezető szerepébe bújhattam.
– a Telekom csapatának, hogy futó nagykövetként vehettem részt a Vivicittán. Rengeteget tanultam és egy csomó dologra rájöttem a futólábammal kapcsolatban. Köszönöm, Kriszta, hogy támogattál!
– a European Running Clinic-nek, évek óta arra várok, hogy bekerülhessek. Nem egy egyszerű életszakaszban történt, de amit tudtam, azt kihoztam a lehetőségekből.
– Nektek, az olvasóimnak, hogy követitek az utam és visszajelzéseket adtok. Sokat jelent számomra!
– szeretném megköszönni azoknak is, akik demotiváltak vagy hátráltattak az utam során. Arra tanítottatok, hogy ki kell állnom magamért. Miattatok (is) lettem ilyen erős és ezt tényleg hálás szívvel köszönöm Nektek!
Réka
