Kedves P.!
Igazad lett, a fenébe is, már megint! Amikor a műtét előtti estéken remegő kézzel nyúltam a vörösboros pohár után, képtelen voltam ép ésszel gondolkodni. Az erkély úszott a naplemente ragyogó fényeiben, az erdő teli volt tavaszi illatokkal, hangokkal, én azonban semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra a rettenetes félelemre, ami a következő napokat övezte. Egy részem pontosan tudta, hogy a beavatkozás elkerülhetetlen, sajnos hiába mantrázgattam magamban a „minden rendben leszeket”, lassan kezdtem elveszteni a kapaszkodókat.
Határozottan belenéztél a riadt arcomba, és azt mondtad, hogy a műtét után minden megváltozik. Milyen bizonyossággal jelentetted ki, hogy a műtét sikeres lesz, szinte most is megmosolyogtat. Minden szavadat – szokásodhoz hűen – olyan erővel fogalmaztad meg, mintha nem lenne holnap, olyan drámaisággal, mintha az életünk múlna rajta. (Talán ebben sem tévedtél).
Még most is hallom, ahogy ellentmondást nem tűrő hangon hegyi beszédbe kezdesz.
Azt mondtad, hogy a műtét után ‘meglásd’ pikk-pakk talpraállsz mindenféle csücsök nélkül. A szövetek gyorsan összeforrnak és utána már mehet is az első láb tesztelése. Mire a karantén véget ér és a hétköznapi élet újraindul, Te már rég a biciklin fogsz ülni. Eltűnik majd a fájdalom az életedből és nem is fogsz emlékezni a műtét előtti megpróbáltatásokra.
Szárnyalni fogsz, így fogalmaztál azon az estén, amikor számomra beborult az ég.
Meghallgattalak, talán még bólintottam is, de egy szavadnak sem hittem.
Az előző évek fájdalma megtanította nekem, hogy a realitás talaján kell maradnom, ott kisebb erővel esek pofára, ha a protézis műhelyben eltöltött 100. óra után sem illeszkedik a lábam. Kezdtem megtanulni, hogy nem kell sokat akarni. Egy részem kezdett megfáradni a folyamatos fájdalom elleni harcokban, nem lánynak való munka ez. Még szerencse, hogy nem visszafordíthatatlanul, most újraírhatom a rossz berögződést.
2 hónap elteltével rádcsodálkoztam. Minden úgy lett, ahogy megjósoltad, és minden jel arra mutat, hogy ez még csak a kezdete annak a nagy áldásnak, amit ezután kapok. Jó lett a próbalábam, napról napra rengeteget fejlődök, leírom itt, hogy tudj róla. Szinte beleborzongok, micsoda kaland kezdődött el ezzel a műtéttel, ami sosem alakult volna ilyen zsírul, ha Te nem támogatsz.
Igazad lett.
Réka
