Na! Sikeresen túllendültem a múltkori holtponton, és ez a 27 fokos időjárás is nekem kedvez! (Byebye, kánikula!) A legjobb gyógyírem az ilyen helyzetekre az edzés. Torna, kondi, futás(most még nem) egyszóval minden, amivel a fölös energiacsomagokat leadhatom, és amúgy is szeretek formában lenni.
Tekintve, hogy nem tudok bal lábbal felkelni (mert tényleg így van), nem sok okom van panaszkodni, hát befogom a szám. Höhö.
Annak ellenére, hogy már lassan egy éve „protkós vagyok”, most tudatosult bennem – elég későn -, milyen fontos, hogy türelemmel kivárjam, amíg a kislábam alkalmazkodik egy új lábhoz, tokhoz, lábfejhez, cipőhöz. Pár hete elkezdtem hordani egy új térdet, ezzel együtt egy teljesen új műlábat. Húha, micsoda hullámvölgyekben volt részem… Megmondom őszintén, túlságosan hülyén álltam hozzá. Vártam, mint a Messiást és reménykedtem hogy minél hamarabb megváltást hozhat a bajaimra az új protézis. Ebben nagyot hibáztam, egyik protkó sem kényelmes, de ha ügyes protetikusokkal dolgozik az ember, el lehet érni a „pont annyira jó, hogy ne fájjon” szintet. Beletelt tizenegy kőkemény hónapba, négy térdízület tesztelgetésébe, de lassan elérem ezt a szintet. Ezt a nyarat annak szentelem, hogy próbálgatom az új protkómat és vele együtt a határokat (de nem lesznek, mert nem engedem :P).
Most pedig teletömöm a bőröndömet mindenféle „just-girly-things” semmiségekkel és falatnyi minikkel, felpattanok a magaspadlós vonatra (fú, bárcsak végre leesne mindenkinek, hogy léteznek mozgássérültek a világon, mert ez a néhol nem is olyan egyszerű) és táboroztatok. Aztán csapatkapitánykodok, aztán hegyet mászok. Lássuk, mit lehet kihozni az új protkóból. 😉
MINDENNAPI HŐSÖK játékom: Egy olyan játékról van szó, ami egyszerű apróságokból áll, nem kell hozzá anyagi háttér. Minden bejegyzésemben írni fogok egy kis feladatot, amivel jót cselekedhetünk másokkal vagy rendet tehetünk saját életünkben, és amit bárki megtehet a mindennapjaiban. A cselekedet megtétele után pedig, – aki vállalja- kommentben leírhatja az aznapi történetét, vagy a szégyenlősebbek elküldhetik nekem emial-es üzenetben.
Mostani kis feladat: Reggel, felkelés előtt felsorolni, hogy miért vagy hálás, mi minden adatott meg Neked. Csak jókat, nem gondolni a rosszra. A reggeli kezdeti gondolatoktól nagyban függenek a további történések, nem szabad tehát már reggel lógatni a nózit. Föl a fej, ki a mell, be a háj 😀
Csókcsók,
Réku
Exploration sequences feel drawn out and boring
No crazy action sequences like in previous episodes
Pacing slows to a crawl
Heartbreaking interactions between characters mark emotional high points
Segments of well-written, hilarious dialogue